Az, hogy hogyan, milyen körülmények között termelnek egy növényt, erősen befolyásolhatja a termény beltartalmi értékét, ahogyan az állati termékek összetevőire is hat az állattartás, a takarmányozás módja. Mit számít ez, és mi a tanulság?

Az ördög a részletekben rejlik

Amikor a növénytermesztés módjáról beszélünk, fontos, hogy ne pusztán a bio vs. nem bio kettősségben gondolkodjunk. Az olyan tényezők, hogy például történik-e talajforgatás a termelés során, vagy alkalmaznak-e műtrágyákat, igen nagy hatásúak. E tevékenységek megtépázzák a talaj gombaközösségeit, melyeknek meghatározó szerepük van abban, hogy milyen anyagok jelennek meg a növényekben. A háttérben az áll, hogy rengeteg növény gyökér-gomba– (mikorrhiza) kapcsolatokat tart fenn, melyeken keresztül a két élőlénycsoport anyagokat szállít egymásnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Mitől lesz bio a bioélelmiszer?

Nézd meg, hogyan változott a bioélelmiszerek aránya Európában és hazánkban, és melyek azok a logók, amelyeket keresve organikus ételt találsz a boltban!

A konvencionális termelésben általános a műtrágyák, a különféle növényvédő szerek alkalmazása és a szántás, a talajforgatás. Ez utóbbi a biotermelési rendszerekben is elterjedt (például a gyomok kordában tartására), azonban kedvezőtlenül hathat a talajéletre, így a fitokémiai anyagok (lásd alább) megjelenésére is. Akár bio-, akár konvencionális termelésről van szó, a talaj szervesanyag-tartalmát növelő komposzt és mulcs alkalmazása előnyös a beltartalom szempontjából is.

Éppen ezért érdemes a talajegészséget szem előtt tartva vizsgálni a kérdést. Mivel leginkább a bio- és a nem biotermelés összehasonlításáról érhetők el információk, a következőkben ezekre fókuszálunk. Mint látni fogjuk, még így is kimutathatók különbségek, pedig sok biotermelési rendszer sem felel meg a valóban fenntartható, természetkímélő mezőgazdaság követelményeinek (mivel nem fektetnek kellő hangsúlyt például a talajegészségre).

Mik azok a fitokémiai anyagok? Növények által termelt kémiai anyagok. Ilyenek például azok az úgynevezett másodlagos anyagcseretermékek, melyeket gyakran az őket megtámadó, elfogyasztani szándékozó lények ellen állítanak elő védekezésként.

És az állati termékek?

Egy tanulmány annak a közvetett bizonyítékait járta körül, hogy a gyepre alapozott állattartásból származó termékek egészségesebbek-e. A kutatók arra jutottak, hogy a legeltetett állatok húsának összetételében nem pusztán az jelentheti a nagy különbséget, hogy gyepre alapozott tartásról van-e szó, hanem az is nagy kérdés, hogy mennyire változatos fajösszetételű a gyep, amelynek növényeit az állat fogyasztja, mivel a fitokémiai anyagok a húsba és a tejbe is bejuthatnak. Fajgazdag gyepekre alapuló tartás esetén a hús és a tej gazdagabb bioaktív fitokémiai anyagokban, így ezek egészségesebbek.

Kapcsolódó bejegyzések

A permakultúra több mint mezőgazdaság

Önellátó gazdálkodásként indult, követői számára azonban életmóddá vált a permakultúra. Vidéki gazdaságokban, városi kertekben és önszerveződő közösségekben segíti az emberi léptékű, ökológiai megközelítésű fejlődést, messze túlmutatva az élelmiszer-termelésen.

Jelentéktelen vagy óriási különbségek?

Ez attól függ, hogy milyen kémiai anyagról van szó. Sok kutatás áttekintéséből az derült ki, hogy a bio- és a nem biotermelési rendszerek között a makrotápanyagok terén nem jellemzők nagy különbségek a növényeknél. A mikrotápanyagok (a vitaminok és az ásványi anyagok) szempontjából nagy hatása van az alkalmazott fajtának/változatnak, valamint az alkalmazott mezőgazdasági gyakorlatoknak. A legkifejezettebb eltérés a fitokémiai anyagok esetében tapasztalható: a biotermelésből származó növények ezekből jóval többet tartalmaznak.

Sok tényező befolyásolja a beltartalmi értéket, többek között a termelés helye, az éghajlat, a talajadottságok, a termelési módszer, az alkalmazott fajta vagy változat, sőt, még a növénytermesztési szezon sajátosságai is.

A fitokémiai anyagok hatásai közé tartozik a fehérjeoxidációtól és a lipidperoxidációtól való védelem. Ez azért különösen érdekes, mert e két folyamat összefüggésbe hozható számos betegséggel, köztük a daganatos megbetegedésekkel. Azok a kutatási eredmények, amelyek alapján a vörös húsokat potenciálisan rákkeltőnek és egészségügyi szempontból más okokból is kedvezőtlennek tekintik, nem veszik figyelembe az eltérő beltartalmi értékeket, és azt sem, hogy az étkezések során a velük együtt fogyasztott többi élelemmel hogyan hatnak egymásra. Pedig az emberi egészségre valóságosan gyakorolt hatás ezek nélkül nem érthető meg. És arról se feledkezzünk meg, hogy a gyepre alapozott állattartás természetkímélő, fenntartható mezőgazdasági- és élelmiszer-rendszerekbe is jól beilleszthető állatitermék-előállítási mód!

Kéretlen ráadás

A konvencionális termeléssel nem csak az a gond, hogy egyes anyagokból kevesebbet tartalmaznak a termények. Az ilyen termelésből származó növényeknél gyakran kimutathatók vegyszermaradványok és nehézfémek, valamint antibiotikumokra rezisztens baktériumok is előfordulnak. Mindezek nyilvánvalóan kedvezőtlenek az emberi egészségre nézve. Az alacsonyabb C-vitamin-tartalom magasabb nitráttartalommal párosulva különösen szerencsétlen: épp a C-vitamin védene ugyanis a nitrát kedvezőtlen hatásaitól.

Élelemtermelés és egészség

A tanulság tehát az, hogy kedvező hatásai vannak a természetkímélő termelésnek az élelem beltartalmára, ha a makrotápanyagok mögé nézünk. A fitokémiai anyagok, melyek támogatják az emberi egészséget, nagyobb mennyiségben vannak jelen a biotermelésből származó terményekben. A kutatók ugyanakkor megjegyzik, hogy a fitokémiai anyagok fokozott bevitelének legalapvetőbb módja az, ha több (és többféle) növényt fogyasztunk.

A mezőgazdasági élelmiszer-rendszereink számos módon befolyásolják az egészségünket. Az agroökológiai – tehát az ökológiai folyamatokra, a sokféleségre, a helyi létforrásokra építő, kevésbé inputintenzív és a társadalmi aspektusokra is nagy hangsúlyt fektető – megközelítések többszörösen kedvezők lehetnek az emberi egészség megőrzése és az ökológiai válság mérséklése szempontjából. A környezetünk és az emberi egészség szorosan összefügg egymással. Fel kell hagynunk azokkal a termelési gyakorlatokkal, amelyek egészségtelen és környezetpusztító élelmet hoznak létre!

A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért kiemelten foglalkozott a nemrég véget ért Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.

Kiemelt kép: canva

Irodalmak

• Montgomery, D. R. & Biklé, A. (2021) Soil health and nutrient density: beyond organic vs. conventional farming. Frontiers in Sustainable Food Systems, 5, 417. (Szemle magyarul itt)
• Provenza, F. D., Kronberg, S. L. & Gregorini, P. (2019) Is grassfed meat and dairy better for human and environmental health? Frontiers in Nutrition, 6, 26. (Szemle magyarul itt)
• Barabási, A. L., Menichetti, G. & Loscalzo, J. (2020) The unmapped chemical complexity of our diet. Nature Food, 1(1), 33–37. (Szemle magyarul itt)
• Frison, E. & Clément, C. (2020) The potential of diversified agroecological systems to deliver healthy outcomes: Making the link between agriculture, food systems & health. Food Policy, 96, 101851. (Szemle magyarul itt)
• McGreevy, S. R., Rupprecht, C. D., Niles, D., Wiek, A., Carolan, M., Kallis, G., … & Tachikawa, M. (2022) Sustainable agrifood systems for a post-growth world. Nature Sustainability, 5(12), 1011–1017.
• Banerjee, S. & van der Heijden, M. G. (2023) Soil microbiomes and one health. Nature Reviews Microbiology, 21(1), 6–20. (Szemle magyarul itt)