A korallzátony olyan tenger alatti képződmény, amely apró állatkák, úgynevezett korallpolipok parányi mészvázából épül fel. A polipok a zátony külső részén élnek. Amikor a polipok elhalnak, a kemény vázukra új polipok telepednek, ami a zátony növekedését eredményezi. Az évek során így hatalmas korallzátonyok jöhetnek létre a tengerekben, óceánokban.

A korallzátonyok kialakulásához meleg, sekély vízre van szükség. A korallzátonyok több száz vagy több ezer apró, egyedi korallpolipból állnak. A korallpolipok lassan nőnek, fajtól függően különböző alakúak és méretűek.

Jelentőségüket mutatja, hogy az összes tengeri faj mintegy 25%-a a korallzátonyokon vagy a környékükön található. A korallok által létrehozott élőhelyeket sokszínűségük miatt gyakran „a tenger esőerdőinek” is nevezik. Mindemellett a korallzátonyok fontosak a tengeri élet számára. Élelmet és menedéket kínálnak sok tengeri állat, például kisebb halak, puhatestűek, tengeri sünök és szivacsok számára.

Ugyanakkor a korallzátonyok csillapítják a tenger hullámzását, megvédve ezzel a partvidéket a viharoktól és az eróziótól. Több óceáni szigetország gazdaságának az alapját képező halászat fenntarthatósága is nekik köszönhető, tehát közvetetten munkahelyeket is biztosítanak a helyi lakosok számára. Mivel a búvárturisták sokaságát vonzzák, jelentős a bevételük azoknak az országoknak, amelyeknek van korallzátonyuk.

Az óceánok felmelegedése, a savasodás, a szennyezés, valamint a fenntarthatatlan halászati tevékenység következtében egyes óceánkutatók véleménye szerint 20 éven belül a korallzátonyok akár 90%-a eltűnhet. Ha századunk végéig tekintünk előre, még aggályosabb a helyzet: ha nem cselekszünk, gyakorlatilag el fognak tűnni a korallzátonyok.

A legnagyobb és legismertebb az ausztráliai Nagy-korallzátony, ez körülbelül 2300 km hosszú. A világunk biológiailag legsokszínűbb zátonyai a délkelet-ázsiai Korall-háromszögben vannak.