Ismerjük meg a rovarfehérje rejtett kockázatait
A gyorsan növekvő európai rovarfehérje-ágazatot fenntartható megoldásként népszerűsítik, azonban az élelmiszer-biztonsági, állategészségügyi és ökológiai kockázatok egy részét még nem vizsgálták kellő alapossággal.
A rovarok iparszerű tenyésztése az elmúlt években az alternatív fehérjék egyik ígéretes területévé vált. A lisztkukacból, tücskökből vagy fekete katonalégy lárváiból előállított fehérjét emberi élelmiszerekben, hobbiállatok eledelében, valamint halak, baromfik és sertések takarmányozásában is felhasználhatják. A rovarok tenyésztése során visszamaradó, ürülékből, levedlett rovarrészekből és takarmánymaradványokból álló anyagot frassznak nevezik, amelyet szerves trágyaként vagy talajjavítóként hasznosíthatnak.
Az Eurogroup for Animals június végi jelentése arra figyelmeztet, hogy a termelés gyors felfuttatását nem előzte meg minden területen átfogó kockázatelemzés. A szervezet öt fő veszélycsoportot emel ki: a biológiai kórokozókat, a nehézfémek felhalmozódását, az allergiás reakciókat, az állatok és növények növekedésére gyakorolt kedvezőtlen hatásokat, valamint a tenyésztett fajok kiszabadulásának ökológiai következményeit.
A rovarok baktériumokat, gombákat, vírusokat és parazitákat vehetnek fel, illetve terjeszthetnek. A vizsgálatok többek között Salmonella-, Escherichia coli-, Listeria-, Clostridium- és Staphylococcus-fajok jelenlétének lehetőségét mutatták ki. A szennyeződés egyik fő forrása az a táptalaj vagy takarmány, amelyen a rovarokat nevelik.
A kórokozók a rovarok szervezetébe, az előállított fehérjébe és a trágyaként hasznosított frasszba is bekerülhetnek. Különösen kevés adat áll rendelkezésre arról, hogyan változnak ezek a veszélyek a nagyüzemi telepeken, ahol rendkívül sok rovart tartanak kis helyen.
A publikáció teljes terjedelmében a Magyar Mezőgazdaság weboldalán olvasható.
Fotó: Canva
