Alkalmazkodás, reziliencia. Gyakorlatilag a mai világban enélkül, és a jövőt latolgatva később sem, érezhetjük stabilnak a lábunk alatt a talajt a kertben, a mezőgazdaságban és az élelmiszertermelésben sem. Márpedig lássuk be, ez mindennek az alapja. Hiába a szép autó, a nagy ház, ha nem tudunk ételt rakni az asztalra, mert nincs. Ezért fontos, hogy reziliens és egymásra támaszkodó rendszereket hozzunk létre.

Az utóbbi időszakban 180 fokos fordulatot vett a kerthez való hozzáállásom. Eddig csak termelni akartam egy kis élelmiszert, most azonban már sokkal magasztosabb és szükségesebb célok vezérelnek. Az önrendelkezés és az önellátás olyan távolinak tűnt. De a gazdasági helyzet instabilitása, az ökológiai válság egyre markánsabb hatásai (aszályok, fajok pusztulása stb.) más utat szabnak a kertészkedésnek, hovatovább az élelmiszertermelésnek is. Nem elég „csak” termelni: a talaj építése, a vízgazdálkodás kiépítése, a kártevők kordában tartása és a reziliens, tehát alkalmazkodóképes rendszer kiépítése mindennél fontosabbá vált. Ez ugyanis a jövő reménye: a kizsigerelt, kiszárított talaj helyett nyüzsgő talajéletet, az elszáradt növények helyett jól kialakított, vizet adó rendszereket és egy egymást támogató kertet szeretnék kialakítani. Hatalmas feladat, és a problémák összetettsége csak bonyolítja a helyzetet, de 100%-osan tudom, hogy az egyetlen remény az, ha végre együtt dolgozunk a természettel, és nem pedig ellene.

Kapcsolódó bejegyzések

A permakultúra több mint mezőgazdaság

Önellátó gazdálkodásként indult, követői számára azonban életmóddá vált a permakultúra. Vidéki gazdaságokban, városi kertekben és önszerveződő közösségekben segíti az emberi léptékű, ökológiai megközelítésű fejlődést, messze túlmutatva az élelmiszer-termelésen.

Mi is az a reziliencia?

Az élelmiszer ellátó rendszer ellenállóképessége, rezilienciája annyit jelent, hogy előre nem látható sokkhatások (Covid, háború, klímaváltozás hatásai stb.) alatt is elegendő élelmiszert biztosítson a társadalom részére. Ez több szinten is jelentős, az egyéntől kezdve a társadalmon át a globális rendszerekig.

Tehát nincs kibúvó, itt bizony mindenkinek ki kell vennie a részét a feladatból. Mivel élelmiszertermelésről van szó, az első lépés a tervezésben valósul meg, majd a termőföldön ér véget. Persze ez nem ennyire egyszerű.

Hiszen mennyiségileg és minőségileg is biztosítani kell az elegendő élelmiszert, háztartás, település vagy más tervezési szinten is. Emellett azt is meg kell vizsgálni, hogy mit szeretnénk rezilienssé tenni, mire helyezzük a fókuszt. A talajélet fellendítésére? A termeszteni kívánt növényekre? A gazdaság alkalmazkodóképességére? Ugyanis minden területet más aspektusból kell megközelíteni ahhoz, hogy akár mások bevonásával kézzel fogható legyen az eredmény.

A mostani rendszer nem alkalmas erre

Jó, jó, de most is termelnek élelmiszert, ahová nézünk, szántóföldet látunk, a boltok polcai roskadásig vannak élelmiszerrel. Most még. Ugyanis ha ez a rendszer összedől (a sokkhatások következményében), akkor nem fogja tudni kitermelni ezt a mérhetetlen mennyiségű élelmiszert, amire az emberiségnek szüksége van. Ráadásul a biodiverzitás visszaszorításáért, a kisméretű gazdaságok ellehetetlenítéséért és a hagyományos, ma már ismét értékelt tudások eltűnéséért is felel. A talaj és az ökoszisztéma pusztulásáról már nem is beszélve.

Kapcsolódó bejegyzések

Drasztikus szemléletváltásra van szükség: így segíthet rajtunk a regeneratív mezőgazdaság – Interjú

Hogyan segítheti a jövőnk fennmaradását a regeneratív mezőgazdaság? Interjú.

A profittermelés maximalizálása nem segíti a rezilienciát: hogyan lehetne ellenálló a kizsigerelt föld, a vegyszerrel telenyomott, és legyengített zöldség vagy a kiszárított, vízhiányos terület? Amíg ilyen mértékben kontroll alatt tartanak mindent, ami az élelmiszertermeléshez köthető, nem tudunk alkalmazkodóképes rendszereket alkotni. A reziliencia nem csak technikai és tervezési kérdés, hanem az egyén és a közösség döntése is. Azonban azt is látni kell, hogy egyre többen döntenek az önellátó élelmiszerrendszerek kiépítése mellett, és tudatos, erős közösségek jönnek létre, hogy visszaszerezzék a reziliens rendszerek lehetőségét.

Hogyan lehet reziliens a kerted?

Nézzük meg, miként fest mindez a gyakorlatban. Mindenekelőtt azonban le kell szögeznem, hogy ezek általános elvek, hiszen minden terület más, és mindenkinek meg kell találnia azt a közös hangot, amit megért a területével. A természettel borzasztó könnyű együtt dolgozni, ha figyeled a jelzéseit és ráhangolódsz. Ha hagyod, hogy segítsen, a jutalmad egy ellenálló, sokszínű kert lesz. Persze a hibafaktor itt is jelen van, de a hibák minimalizálásával a reziliencia szintje is sokkal magasabb lesz. A következő alapelvek betartása segíthet.

Találd meg a megfelelő helyet!

Ez a lépés korántsem egyszerű: ha zöldségeket akarsz nevelni, napsütéses, jó vízgazdálkodással rendelkező helyet kell választani. A cél meghatározása az első: ha az önrendelkezésed a gyümölcsfák és évelők ültetésén alapszik, más helyre lesz szükséged, mintha zöldségtermő konyhakertben gondolkozol. Persze nem zárja ki egyik a másikat, de egy ellenálló kert megköveteli a kertész jelenlétét. Ezért érdemes mindenképp a kiválasztott terület közelében sátort verni.

A jó vízgazdálkodás aranyat ér

Az ellenálló kert sem élhet víz nélkül. De ehhez jó vízelvezetésű talajra van szükség. Nálunk például kötött és agyagos a talaj, ami sok esetben nem kedvező. Az Alföldön homokos a talaj, ami, habár nem hagyja pangani a vizet, nem is túl termékeny. A víz kérdését tehát elsők között kell megoldani. Kell, hogy legyen öntözésre alkalmas víz: ez lehet esővíz, kút, vagy a csapadék különböző felhasználási területei. De arra is gondolnod kell, hogy ne legyen túl sok víz a növényeiden (sajnos ez manapság nem kifejezetten probléma). A legfontosabbak:

• Tartsd a vizet a növény gyökerének közelében, ahol a legnagyobb szükségük van rá,
• Tartsd a vizet a talaj felszínén, ami megakadályozza a párolgást,
• Tartsd távol a vizet a növény lombozatától a betegségek csökkentése érdekében,
• Tartsd célzott helyen a vizet, hogy minimalizáld a gyomosodást,
• Gondoskodj alacsony nyomású vízszállításról, hogy a nedvesség beszívódjon a talajba és a gyökerekbe anélkül, hogy elfolyna.

Építsd a talajt!

A talaj mindennek az alapja. Enélkül semmiféle ellenállásra sem számíthatunk, tehát a minősége rendkívül lényeges. A komposzthasználat, a talajjavítás mind segíthetnek, ha szükséges, de a talaj bolygatásával, forgatásával éppen az ellenkező hatást éred el.

Tervezés és stratégia

Ahhoz, hogy jó helyre ültesd a növényeid, ismerned kell a területi adottságokat. Esetünkben például sok a tűző nap, de vannak ágyásaim, amik kifejezetten árnyékosak. Úgy kell kialakítani ezeket az ágyásokat, hogy a belekerülő növényeknek ideálisak legyenek. Fontos, hogy melyik növényt hova ülteted: vannak növények, amik túl nagy árnyékot vetnek, és hátráltathatják a többit, de van olyan is, amelyik kifejezetten igényli az árnyas területeket. A tervezésnél minden ilyen igényt figyelembe kell venni.

Mulcsolj!

A talajtakarás több szempontból is lényeges. A forró napokon nem engedi elpárologni a vizet. A növényi részek lebomlanak és ezzel éltetik a talajt. A mulcs kihagyhatatlan eleme a reziliens kertnek.

Légy résen, kerüld el a betegségeket!

Ha a kertedet folyamatosan figyeled, a betegség vagy a kártevők megjelenésének legapróbb jeleit is észreveszed. Így nincs szükség vegyszerekre, hiszen időben lokalizálod a problémát és meg is oldod azt. A rovarokkal hasonló a helyzet, hiszen, ha időben összeszeded őket nem tudnak elszaporodni.

A sokféleség hasznos, nem csak gyönyörködtet

Az ellenálló rendszerek sokszínűek. Minél többféle növény van a kertedben, annál gyakoribb látogatók lesznek a hasznos rovarok, emlősök, madarak, kétéltűek, hüllők stb. Márpedig rájuk égető szükség van ahhoz, hogy ellenálló legyen a kerted. Ne irtsd őket, hanem hívd meg a kertedbe lakónak ezeket az élőlényeket. Az életterek kialakítása, a sokféle növény mind ezt a célt szolgálja.

A kertben uralkodó rendszer nem a kicentizett és tűpontos méréseken alapul, hanem a jól átgondolt kapcsolatokon. Az élőlények között létrejövő csodás harmónia segíti, hogy az élelmiszertermelés valóban működőképes legyen. De ebbe a harmóniába a talajszint feletti és alatti területek is beletartoznak, ugyanúgy, mint a környezet összes élőlénye. A reziliencia sokkal fontosabb lehet a jövőben, mint amennyire most gondolnád. De ahhoz, hogy ez valóban működhessen, értő figyelemre és a természettel való valódi összekapcsolódásra van szükség. Csakis így kerülhet tápláló élelmiszer az asztalunkra a nagyobb krízishelyzetek alatt is.