A toll minden kékje: a színpompás tollazat valójában az alkalmazkodást segíti?

Vajon mitől olyan színesek? Hogyan tudnak észrevétlenek maradni, alkalmazkodi úgy, ha csillogó kék tollaikat még az avatatlan szem is könnyedén észreveszi? A madárvilág egyik csodája a színkavalkád, amelyet több hazai madárfajon is megfigyelhetünk.

Túlélés, szaporodás, rejtőzködés. A természetben semmi sem véletlen, ahogy az elsőre már-már rikító színekbe “öltözött” madárfajok esetében sem. Több oka is van annak, hogy egyes fajok színesebbek a többinél. A színezetük alapvetően három fő célt szolgál.

Az első természetesen a párválasztás. Az állatvilágban, és a madarakra ez különösen igaz. Gyakran a hímek viselnek élénk, feltűnő tollruhát, ezt hívjuk ivari kétalakúságnak. A ragyogó színek, melyeket sokszor a táplálékból felvett karotinoidokból nyernek, a tojók számára a hím kiváló egészségét, rátermettségét és jó genetikai állományát hirdetik. A feltűnő szín egyben egyfajta „büszkeség” is: a hím bizonyítja, hogy az élénk, ragadozók számára is könnyen észrevehető tollazata ellenére is képes életben maradni.

Sokszor ez a színezet időszakos: a tőkés récék esetében az élénk zöld színű fej csak a nászidőszakban jellemzi a hímeket. Ezért van az, hogy ősszel “csak” barna gúnyás tőkés récékkel találkozhatsz. A hímek valójában ugyanúgy a csapat részei, csak már nem a zöld nászruhában.

A rejtőzködés is éppúgy fontos szerepe a színeknek. Míg a hímek a feltűnésre törekszenek, a tojók és gyakran a fiatal madarak tollazata többnyire fakóbb, barnás-szürkés. Ennek létfontosságú szerepe van a fészekrakás és a fiókanevelés során: a fészken ülő madárnak bele kell olvadnia a környezetébe, hogy a ragadozók ne vegyék észre. Emellett sok ragadozó madár, például a bagolyfélék, álcázó színeket visel, hogy észrevétlenül cserkészhesse be a zsákmányt.

A szín kommunikációs elem is lehet. Az élénk foltok, sávok és „tükrök”, mint a tengelic sárga szárnysávja, vizuális jelzések a fajtársak számára. Segítenek a faj felismerésében, a csapatok együtt tartásában repülés közben, illetve a riválisok elijesztésében egy-egy terület megvédésekor. Máris konkrét magyarázatot kap a “madarat tolláról” kifejezés.

Csodás tollak Magyarországon: ezek hazánk legszínesebb madarai

Azt gondolhatnánk, hogy valamilyen egzotikus országba kell utazni, ha színpompás madarakat szeretnénk látni. Néhány faj azonban igazán lenyűgöző színeket tud felmutatni hazánkban is. Érdekes, hogy valami oknál fogva a kék szín a “legdivatosabb”.

A természetben azonban minden árnyalatnak komoly funkciója van. A tollak színét alapvetően két dolog okozza:

• Pigmentek, azaz festékanyagok: Mint a karotinoidok (narancs, sárga, piros) vagy a melanin (barna, fekete).
• Strukturális, azaz szerkezeti színek: A tollakban lévő finom keratin-szerkezet úgy töri meg a fényt, hogy azt mi ragyogó kéknek vagy zöldnek látjuk.

A melanin és a karotinoidok természetes festékanyagnak számítanak, amelyek alapvetően határozzák meg a madártollak színét és fizikai tulajdonságait.

Vízpartok vadásza, a jégmadár 

A jégmadár (Alcedo atthis) zömök testű, hosszú és egyenes csőrű madár, amely ágakon lesben állva vadászik apró halakra. Jellegzetessége csillogó ciánkék árnyalata, mely strukturális szín. Ezzel szemben hasa rozsdás-narancssárga színét pigmentek okozzák. Ez a kettősség az álcázásban játszik nagy szerepet. Ha egy ragadozó felülről, az ég felől nézi, a ragyogó kék tollazat tökéletesen beleolvad a csillogó, fodrozódó vízfelszínbe. Amikor viszont a célpont, azaz a hal néz fel a vízből, a narancssárga has a vízparti agyagfalak, az elsárgult falevelek vagy épp a nap színeiben játszik. Így lehet, hogy feltűnőnek gondoljuk, de valójában ez a természet nagyon is átgondolt összjátéka.

A löszfalak kék lakója, a gyurgyalag

A gyurgyalag (Merops apiaster) szitakötőkkel, darazsakkal és méhekkel táplálkozó madár, mely általában löszfalakba fúrt üregekben, telepekben fészkel. A MME többször is az év madarává választotta, nem véletlenül.

Színében ragyogó sárga és barna pigmentek keverednek a mellkas strukturális kékeszöld árnyalataival. Ennek elsődleges célja a szexuális szelekció és megbontó álcázás. A hímek élénk színei a párválasztásnál a genetikai rátermettséget és az egészséget hirdetik. Bár közelről rikítónak hat, a számtalan apró színfolt a virágos, napfényes, nyári bozótosokban teljesen feltördeli a madár körvonalait, így beleolvad a környezetébe. Ezért az álcázásban is igen fontos szerepet kap a tollazata színe.

“Ragyogó kék szalakóta, de csodállak téged”

A varjúméretű szalakóta (Coracias garrulus) nyílt területeket kedvelő vártamadár (jellemző vadászati módja – a szerk.), amely kiemelkedő ágakon, villanyvezetékeken ülve les zsákmányára. Feje, nyaka és hasa ragyogó strukturális azúrkék, míg hátát melaninpigmentek festik meleg gesztenyebarnára.

Nászrepülés és rejtőzködés veszi hasznát színeinek. A szalakóták látványos, „bukfencező” nászrepülést végeznek. Repülés közben a kiterjesztett szárnyakon villódzó égszínkék az égre rajzolódva szinte láthatatlanná teszi őket a ragadozók (pl. sólymok) számára, miközben erős vizuális jelzést adnak a fajtársaknak.

Akivel szinte senki sem találkozik: a sárgarigó

Hangját sűrűn hallhatjuk, de élénk sárga-fekete tollazatát jóval kevesebben csodálhatjuk meg. A sárgarigó (Oriolus oriolus) félénk, de jellegzetes hangú, fuvolázó madár, amely ritkán kerül szem elé. Tiszta pigmentált színei a karotinoidok (élénksárga) és melanin (fekete) miatt olyan ragyogóak.

Ezzel célja az álcázás: míg egy sötét színű asztalon ülve a sárga-fekete tollazat vakítana, a sűrű lombkoronában páratlan álca. A fekete szárnyak a sűrű ágak mély árnyékait, a sárga test pedig a faleveleken átszűrődő, ragyogó napfoltokat utánozza. Ennek hála, a fák csúcsán mozgó madarat szinte lehetetlen észrevenni.

Színfoltok a téli szürkeségben: a tengelic 

A tengelic (Carduelis carduelis) az egyik legismertebb és legszínesebb pintyfélénk, amely gyakran láthatsz girbe-gurba, gazos területeken csapatokba verődve táplálkozni. 

Színéért kizárólag pigmentek felelnek. A piros arcmaszkot és a szárny sárga sávját a táplálékkal felvett karotinoidok, a fekete-fehér mintázatot pedig a melanin, illetve annak hiánya alakítja ki.

A párválasztás mellett ezzel a kommunikációt is erősítik. Repülés közben ugyanis a szárnyukon lévő élénksárga sáv felvillan, ami segít a csapat tagjainak együtt maradni. Ez különösen akkor lényeges, amikor télen táplálékot keresnek. A hímek kiterjedtebb és élénkebb piros arcmaszkja a párválasztásnál játszik szerepet: jelzi az egyed rátermettségét és azt, hogy sikeresen jut jó minőségű táplálékhoz.

Suhanó zöld folt a fák között: a zöld küllő

A zöld küllő (Picus viridis) nagy termetű, hangosan „kacagó” harkályfélénk. Más harkályokkal ellentétben rengeteg időt tölt a talajon, főként hangyákra vadászik. Hátának olajzöld színét strukturális kék és pigmentált sárga színek keveredése adja, míg a feje tetején lévő piros „sapkát” a karotinoidoknak köszönheti. 

A színekkel álcázza magát és párt választ. Mivel tápláléka nagy részét a fűben keresgélve szerzi, a zöldes-sárgás háttollazat tökéletes rejtőszín a gyepben és a napfényes lombok között. A hímeknél a piros sáv a bajuszvonalon is megjelenik, ami a tojók bevonzását és a rivális hímek elriasztását szolgálja a terület védelmekor.

A színes madarak életmódja és a klímaváltozás

Ma már nincs olyan faj, amely ne érezné meg az átalakuló életfeltételeket. A melegedő éghajlat kedvez a déli, mediterrán származású fajoknak. A gyurgyalag és a szalakóta számára előnyös a hosszabb, melegebb nyár, így hazai állományuk jelenleg stabil, sőt, Európán belül egyre északabbra terjeszkednek.

A szélsőségek is kedvezhetnek, de árthatnak is ezeknek a fajoknak. A jégmadár túlélési esélyeit javíthatják a fagymentes telek, hiszen így könnyebben juthatnak táplálékhoz. Ugyanakkor a hirtelen lezúduló csapadék miatti villámárvizek könnyen elmossák a meredek folyópartokba vájt fészkeiket. Azt is látni kell, hogy a tartós aszályok a rovarok számában is okozhatnak változást. Ez pedig a táplálkozásukat is nehezítheti: a csökkenő rovarszám a fiókák táplálását is ellehetítlenítheti.

Az emberi jelenlét is megköveteli az alkalmazkodásukat: könnyebben találhatnak búvóhelyet és táplálékot az ember lakta területeken. De ehhez szükséges az is, hogy a környezetünket madárbaráttá alakítsuk: a megfelelő növényfajok kiválasztása, az öreg fák, holtfák kertben hagyása, az odúk kihelyezése, a kevesebbet nyírt és magasabbra hagyott fű segíti a túlélésüket. Ez pedig csak néhány lehetőség, amit megtehetünk azért, hogy gyönyörködhessünk ezekbe a csodálatos madarakban.

Kiemelt kép: canva

Granát-Galló Tímea

A szerző további cikkei