A globális homály vagy elsötétedés (global dimming) olyan jelenség, amely a globális felmelegedéssel ellentétes folyamatot vált ki azáltal, hogy a légkörben lévő szennyezés miatt csökkenti a Föld légkörébe érkező napsugarak mennyiségét, így a hőmérséklet csökken. Ennek a jelenségnek a fő okozói az aeroszolok. A jelenség ellenpólusa a globális fényesedés. A globális élsötétedésnek környezeti, gazdasági és társadalmi következményei egyaránt vannak.
A fosszilis tüzelőanyagok elégetése nemcsak üvegházhatású gázok (pl. a szén-dioxid) kibocsátásával jár együtt, hanem olyan szennyező anyagok és melléktermékek is keletkeznek, mint például a kén-dioxid, a korom és a hamu. Ezek az anyagok megváltoztatják, növelik a felhők fényvisszaverő tulajdonságát. Mivel a felhők fényvisszaverő tulajdonsága nő, a napsugarakat a világűrbe verik vissza ahelyett, hogy a Föld felszínére engednék őket. Az aeroszolok a felhőkhöz hasonlóan verik vissza a beérkező napsugárzást az űrbe, tükörként viselkedve (azonban kivételek akadnak). Mindezek a Föld lehűlését eredményezhetik, persze hatásuk csak akkor lenne képes ellensúlyozni a felmelegedést, ha az aeroszolok mennyisége sokkal nagyobb lenne.
A globális homály lehetséges hatása
Egy esetleges globális elsötétedés beavatkozik a bioszféra hidrológiai ciklusaiba, például csökkenti a Föld óceánjainak hőmérsékletét. A Föld óceánjainak lehűlése a csapadék mennyiségének drasztikus csökkenését eredményezi, ami aszályokhoz vezet. A globális elsötétedést okozó szennyező anyagok, aeroszolok többek között olyan környezeti problémákhoz is vezethetnek, mint például a szmog és a savas eső. Emellett a napsugárzás csökkenése negatívan befolyásolja a növények fotoszintézisének folyamatát. Továbbá az aeroszolok az embereknél légzőszervi betegségeket okozhatnak.
A globális homály eredete
A jelenség elnevezése Gerry Stanhill angol tudós nevéhez fűződik, aki az 1980-as évek közepén Izraelben öntözőberendezés fejlesztésén dolgozott. Egyik feladata az volt, hogy megmérje a napsugárzást. Amikor összehasonlította 1950-es évek méréseit az akkori mérésekkel, a napsugárzás nagymértékű, 22%-os csökkenésére figyelt fel. Majd nem sokkal később egy német klimatológus, Beate Liepert megállapította, hogy ugyanez a jelenség ment végbe a bajor Alpok felett is.
Valójában az elképzelés, hogy a Föld légkörében lebegő részecskék hűvösebb időjárást okozhatnak, egészen a 18. századig nyúlik vissza. Benjamin Franklin (1706–1790) amerikai államférfi és természettudós felvetette, hogy egy izlandi vulkánkitörés (1783) miatt a füst és a hamu elzárja a napfényt, és ez okozza a szokatlanul hideg időjárást Európában.
Globális homály alakulása világszerte
A tudósok által megfigyelt „elhalványulás” világszerte erős regionális különbségeket mutatott, a becslések szerint 4 és 20% közötti csökkenést figyeltek meg. Például az Antarktiszon 9%-kal, az USA-ban 10%-kal, az akkori Szovjetunió egyes részein 30%-kal, az UK-ban 16%-kal csökkent a napsugárzás mennyisége. A „halványulásból” a „fényesedésbe” való átmenet az egyes régiókban nagyjából a 80-as évek végére és a 90-es évek első felére tehető. Ennek okaként tekinthető egyrészt, hogy számos nyugati iparosodott ország szigorú légszennyezési szabályokat vezetett be, amelyek jelentősen javították a levegő minőségét, másrészt a Szovjetunió felbomlásával és a volt keleti blokk országainak rendszerváltásaival egyetemben átalakult a gazdaságuk is.
Ugyanakkor a globális elsötétedés jelensége érdekes ötletet vetett fel a tudósok körében. Ha a fényvisszaverő részecskék hozzáadása képes lehűteni a bolygót, miért ne tegyék ezt szándékosan, hogy így ellensúlyozzák a globális felmelegedést? Ennek kidolgozása a geomérnökség területére tartozik.
