quiz KVÍZ

Perma Gang Project

Egészség Vadász Alexa 2021 március 1.
kertPerma Gang Projectpermakultúra

március felfedezettje Egészség kategóriában

Perma Gang Project

Természetközeli kertészkedés a városban

A társasházak körfolyosóján rosszabb esetben dohányoznak a lakók, jobb esetben a biciklijüket tárolják és virágokat ültetnek balkonládába. Lőrinczi István azonban a Perma Gang Project keretében egy ferencvárosi gangon önfenntartó mezőgazdasági rendszert hozott létre a permakultúra jegyében.

perma gang

22 éve kezdtél vállalati csapatépítéssel foglalkozni, most pedig a városi permakultúrás kertészkedés hazai arca lettél. Hogyan jutottál el idáig?

Gyerekkoromtól kezdve érdekeltek a természettel kapcsolatos programok, ebben gyökerezik a hegymászó pályafutásom is. Az Outdoor Mission Kft.-t 16 éve alapítottuk, és karitatív csapatépítéssel is foglalkozunk, amelynek keretében nagyrészt természetvédelmi programokat szervezünk. 11 éve a cégünk másik fő tevékenysége a fenntarthatósági ismeretterjesztés. Ebből 6 éve nőtte ki magát az ÖKO-Sziget nevű gyermekrendezvény, aztán az Életrevaló táborba fogtunk bele. Tavaly a LÉPNÉL? – Tegyünk együtt a beporzókért nevű kampányt indítottuk el, amelyet a járványhelyzet miatt fel kellett függeszteni. Reményeink szerint idén folytatni tudjuk. A permakultúrában úgy két éve kezdtem elmélyülni, és az Életfánál egy éve végeztem el a PDC (tervezői) képzést.

Milyen filozófia húzódik a permakultúrás kertészkedés mögött?

A permakultúra egy tervezői rendszer, amely a természettel való együttműködésen alapszik. Három alapelve van (a Föld védelme, az emberek védelme és a méltányos megosztás), amelyek minden felelősen gondolkodó ember számára hasznos iránymutatásként szolgálnak. Permakultúra-tervezőként ökológiai szisztémák kialakulásának feltételeit teremtjük meg, de mi is a rendszerben maradunk támogatóként. A természet mintázatait figyeljük meg, és azokat emberi környezetben alkalmazzuk.

perma gang

Milyen növények találhatóak a gangodon, és hogyan biztosítod ezek ellátását?

80 különböző faj volt szezonban, ezekből kb. 50 ehető. Sokféle fűszernövény, paradicsomok, mángold, eper, zöldborsó, retek, sarkantyúka és hasonlók. Tavasztól őszig különböző időszakokban virágzó növényeket telepítettem, a beporzókra is gondolva. Az időzítés és a tér kihasználása szintén fontos szempont volt a tervezésnél, hiszen egy ilyen kis területen másképp nem tudtam volna ennyi növényt termeszteni. Minél inkább igyekeztem kialakítani a körforgás feltételeit, hogy viszonylag keveset kelljen hozzányúlni a rendszerhez. A vízbiztonságért például a miniatűr dézsatavak és a vertikális csatornák közti kapcsolat felel. Vannak azonban Wicking-ágyások, amelyek alulról itatják a növényeket és nagyon vízbiztosak. (A gang vízellátásáról részletesebben a Zöldhullám podcastünkben beszélt István – a szerk.) A zöldhulladékot visszadolgozom a földbe, de nitrogénmegkötők is vannak, amelyek a levegőből gyűjtik össze ezt az értékes tápanyagot.

Milyen tapasztalatokat vontál le az első év után? Tervezel változtatni, újítani idén?

Ha az ökológiai rendszerben maradnak „nyitott rések”, akkor a természet gyorsan betölti ezeket, és megjelenhetnek számunkra hátrányos elemek is – ezek a kártevők. Nálam is előfordult néhány, ezért idén szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a megelőzésre, de kizárólag biológiai védekezéssel. Többféle gyógynövény alkalmas arra, hogy „teát” készítsünk belőle, ami majd megvédi a célnövényeket (cickafark, csalán stb.). De például a zengőlegyek is fogyasztják a levéltetveket.

Az viszont kellemes meglepetés volt, hogy milyen gyorsan összeállt a rendszer, és a hozam is elég jó volt. Három és fél hónapig nem kellett paradicsomot venni, sok mángoldot és retket is ettünk, az eper késő őszig kitartott. A zöldfűszerek teljes szezonban (és még utána is) elláttak minket. Most van kb. 6 nm földterületem, idén ezt szeretném legalább megduplázni. Próbálom a falakat és a mennyezetet jobban bezöldíteni. További technikákkal fogok kísérletezni, például hogyan tudnám jobban bevonni az esővizet. Szívesen próbálkoznék fás rendszerrel is, erre is lenne hely a házunkban. A fejlesztésnek csak a kreativitás szab határt.

perma gang

Mit tanácsolnál annak, aki hasonló projectbe szeretne belevágni?

Mindenkit kísérletezésre biztatnék! Először érdemes kicsiben kezdeni, és azt a kis területet is holisztikusan megközelíteni. Figyeljük, milyenek a mikroklíma viszonyok, milyen növények érzik ott jól magukat. A növényeknek három dologra van szükségük: fény, víz és talaj. A talaj mélysége szintén kulcskérdés, amit nehéz egy erkélyen vagy gangon megoldani, de nem lehetetlen. Az interneten sokat lehet olvasni különböző technikákról, de a legfontosabb a gondolkodás. Éppen ezért összeállítottam a városi permakutúráról egy ismeretterjesztő programot. Azt ne várja senki, hogy teljes zöldség- és gyümölcs ellátása lesz, de öngondoskodásra és környezettudatosságra nevel, erősíti az egyéni felelőségvállalást. Nem utolsó sorban a gyermekek számára élő ismeretterjesztő helyszínként és „játszótérként” is funkcionálhat a gang, tehát a jövő generációjára is pozitív hatással lehetünk, ha ilyenbe fogunk.

Ha tetszett a Perma Gang Project története, szavazz, hogy a hónap közönségdíjasa lehessen!

Fotók: Lőrinczi István/Perma Gang Project

A kezdő vidéki februárja

Novák Zsombor 2021 február 18.
cselekedjfenntartható étrendgreendexpermakultúravidéki gazdálkodás

február felfedezettje kategóriában

A kezdő vidéki februárja

Lassan itt a tavasz, indul a szezon, így a kezdő vidéki is visszatér. Idén is komoly céljaink vannak, és főleg azután, hogy tavaly nagy lendülettel és kevés tapasztalattal fejest ugrottunk a vidéki létbe, szeretnénk sokkal tudatosabban és tervezettebben élni a mindennapjainkat, miközben arra is igyekszünk nagyobb figyelmet fordítani, hogy miként élhetünk fenntarthatóbban, hogyan tudjunk étrendünket úgy megváltoztatni, hogy az az eddiginél jóval kisebb ökológiai lábnyommal járjon. Ez számunkra is egy ismeretlenbe vezető utazás, de szívesen beszámolunk róla!

Kapcsolódó bejegyzések

Erdőkertet tervezünk – Egy kezdő vidéki naplója, 2. rész

Idén ősszel közel 50 fát ültettünk el, első lépésként egy buja dzsungel irányába. Most nem elsősorban klímavédelmi megfontolásaink voltak, sokkal inkább az egészséges, friss gyümölcsök iránti vágy vezérelt minket. A tervünk viszont nem egy megszokott gyümölcsös telepítése.

Februárban még viszonylag kevés dolog van, amit a kertben lehetne csinálni. Viszont amíg a hideg miatt nem nagyon merészkedünk ki, addig a meleg szobában is elkezdhetünk felkészülni az ültetésekre. Néhány növény palántázását már ebben a hónapban el lehet kezdeni. Mi paprikát, padlizsánt és fejes káposztát is szeretnénk nevelni az ablakpárkányon. Tavaly a koronavírus miatt március közepén költöztünk le, és majd’ egy hónappal később vetettük az első zöldborsót, de nemrég azt olvastam, hogy már februárban el lehetne vetni, amint a talaj fölenged egy kicsit.

A hidegnek egyébként örülünk is, meg nem is. Egyfelől jó végre megtapasztalni a zimankós téli napokat, és egészen biztosan a természetnek is nagy szüksége van rá, másfelől viszont a januári nagyon enyhe idő miatt a legtöbb fa, beleértve az ősszel ültetett számos gyümölcsfánkat is, elkezdett rügyezni, és most nagyon aggódunk, hogy esetleg elfagyhatnak. Mivel ez volt az első telünk, még nincs tapasztalatunk abban, hogy valóban gondban vagyunk-e, ez hamarosan ki fog derülni.

A barackfa tele van rüggyel, de még nem tudjuk, hogy a nagy hideg nem tett-e kárt benne

Már nagyon várjuk vissza a birkáinkat, akikre idén nagy feladat vár, hiszen a ház mögötti domboldalt teljesen nekik kell majd karbantartaniuk. Nem teljesen függetlenül a Kiss the Ground című filmben látott legelőváltós gazdálkodástól, arra jutottunk, hogy a területet kettéválasztjuk, és míg az egyik oldalon a birkák legelésznek, a másik oldalon nőhet a zöld fű. Aztán amikor úgy ítéljük, a birkák mennek a túloldalra, és folytatják a munkát. Egészen sokat várunk tőlük, mert megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a tavaly legelt részeken teljesen másmilyen a fű; gyönyörű, sötétzöld és jóval élettel telibb, mint akár néhány méterre onnan, ahol mi vágtuk a füvet.

Hihetetlenül más a növényzet, ahol a birkák legeltek

És hogy utóbbinak –ahogy a képen is látható– mi az oka? Én úgy tippelem, hogy lehet némi köze az egyik korábbi cikkemben megemlített Savory-módszerhez, miszerint a legelésző állatok a füvet egyrészt letapossák, mellyel a talajt hatékonyabban takarják, így abban több nedvesség marad, másrészt az ürülékükkel értékes tápanyagokat juttatnak a talajba, melytől az gazdagabb és termékenyebb lesz.

A legelőváltásra visszatérve: az épp nem birkanyírt oldalon helyezzük el idén a csirketraktort, de mivel ezen a területen fák is vannak bőven, szeretnénk kipróbálni egy olyan technikát, mely Magyarországon is évszázadokig használatban volt. Régen számos vidéken nem építettek tyúkólakat, a madarak éjszakánként a fák ágain pihentek, valahogy úgy, mint ahogyan az ólban is mindig a legmagasabb rúdra próbálnak feljutni. A ragadozóktól viszont féltjük őket, így az az elképzelés, hogy a területüket egy direkt csirkékhez való elektromos hálóval vesszük körül, így pedig talán biztonságban lesznek.

Decemberben fedeztük fel magunknak Ruth Stoutot, aki nagyon inspirálóan hatott ránk. Ruth egy amerikai kertészkedő volt, aki az általa fejlesztett, mindenféle ásás-talajforgatás vagy gazolás nélküli kertészkedés rendszerét dolgozta ki. Az alábbi videó idején a korban már igencsak benne járó asszony alapgondolata az volt, hogy mivel a természetben sem gazol, kapál vagy ás senki, valószínűleg neki sem muszáj feltétlenül. Így aztán Ruth ahelyett, hogy gazolna, inkább dob egy adag mulcsot a gazra, az egyre gazdagabb talaj pedig bőséges terméssel hálálja meg a gondoskodást.

Persze egy ilyen kert kialakítása nem megy egyik napról a másikra, és alapvetően inkább a klasszikus permakultúrás elveket szeretnénk jobban követni, de mindenképp ki fogjuk próbálni ezt a módszert is.

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

A magtól a gangon át a tányérig – Zöldhullám

Szerkesztőség 2021 február 14.
greendexpermakultúrapodcastzöldhullám

február felfedezettje kategóriában

A magtól a gangon át a tányérig – Zöldhullám

A Highlights of Hungary fenntartható jelöltjei – és mind zöldségekkel foglalkoznak! 

A Highlights of Hungary hetedik éve díjaz kreatív és innovatív hazai projekteket, jelöltlistájuk minden tagja inspiráló teljesítményt tudhat maga mögött. Az idei 55 jelölt közül a Felelős Gasztrohős, vagy a Munch már a Greendex olvasónak és a Zöldhullám hallgatóinak is ismerősek lehetnek. Legfrissebb adásunkban meghívtuk a stúdiónkba azokat, akik szintén a fenntarthatóság zászlaja alatt dolgoznak, és nagyon lelkesek lettünk tőlük. 

Hallgassátok meg, hogyan vélekedik a paradicsom tájfajtákról, a finom ételekről, a húsevésről és egy ferencvárosi permakultúrás elvek szerint megtervezett erkély öntözéséhez szükséges dézsákról három vendégünk: 

Ducretot Jade, Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Horváth Boldizsár, Farm2Fork
Lőrinczi István, Perma Gang Projekt

Műsorvezető: Sápi Zsófia és Szujó Zoltán 

Szavazz a Highlights of Hungary jelöltjeire február 18. 10 óráig, ide kattintva!

Itt az Év Gyógynövénye

Greendex Szemle 2021 január 27.
egészséggyógynövényekpermakultúra

január felfedezettje kategóriában

Itt az Év Gyógynövénye

A népiesen forrasztófűnek is nevezett, gyönyörű virágú fekete nadálytő lett az Év Gyógynövénye a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának döntése alapján.

A fekete nadálytő az ókortól kezdve ismert és kedvelt gyógynövény, melyet ahogy népi neve is sugallja, elsősorban csonttörések esetén használták. Napjainkban a hátfájás, ízületi fájdalmak és húzódások kezelésére alkalmazzák elsősorban, de további gyógyhatásairól is vannak beszámolók. Több vizsgálatban a húzódásokkal kapcsolatos panaszok mérséklésében hatékonysága megegyezett a diklofenakot tartalmazó készítményekével.

A hazánkban honos évelő növény nedves helyeken fordul elő leggyakrabban, de kertekben is ültethető. Több permakultúrás beszámoló is szól a fekete nadálytő hasznosságáról, a csalánteához hasonlóan vagy azzal összekeverve az egyik legjobb biopermetszer és levéltrágya lehet.

Gyógyászati célú alkalmazására a boltokban, patikákban kapható termékek kiválóan alkalmasak, de akár otthon is készíthetünk belőle egyszerűbb készítményeket, de ezekkel bánjunk óvatosan és legyünk körültekintőek, mert a növény mérgező összetevőket is tartalmaz.

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

Erdőkertet tervezünk – Egy kezdő vidéki naplója, 2. rész

Novák Zsombor 2020 november 21.
erdőkertfaültetésgreendexpermakultúra

november felfedezettje kategóriában

Erdőkertet tervezünk – Egy kezdő vidéki naplója, 2. rész

Idén ősszel közel 50 fát ültettünk el, első lépésként egy buja dzsungel irányába. Nem klímavédelmi megfontolásaink voltak, sokkal inkább az egészséges, friss gyümölcsök iránti vágy vezérelt minket. A tervünk viszont nem egy megszokott gyümölcsös telepítése.

Az erdőkert, vagy ahogy angolul mondják food forest egy olyan, permakultúrás elvek szerint létrehozott növénytársítás, ahol minél több féle gyümölcsfa, ehető termésű cserje és évelő lágyszárú él és terem. Az erdőkerteknek nagyobb hagyománya a trópusokon van, ahol az egész éves folyamatos termés is biztosított az időjárásnak köszönhetően. Nálunk, a mérsékelt égövben csak az elmúlt 40-50 évben jelent meg a módszer. Kipróbált gyakorlatok már vannak, de még sok-sok új felfedezés várat magára.

A mi erdőkertünket úgy terveztük meg, hogy a tavasz végétől egészen a tél elejéig folyamatosan teremjen valami. Próbáltuk a tájfajtákat előnyben részesíteni, mint például az ormánsági káposztás alma, amely augusztus végétől október végéig terem majd. A sokszínűséget nagyon komolyan vettük, hiszen csak almából 5 különböző fajtát ültettünk eddig. Mivel a nagy terület lehetővé teszi, a következő években a most elültetett fák és bokrok sokszorosát szeretnénk még telepíteni.

Ha minden jól megy, néhány év múlva a kerítésen belül is ilyen színes lehet az ősz.

Erdőkert kialakításakor fontos, hogy a lombkoronaszint, a cserje- és gyepszint harmóniában legyen egymással. Egyrészt a fákat egymástól megfelelő távolságra kell elhelyezni ahhoz, hogy az alsóbb szintekre is elég fény jusson, a majdani lombkorona méretével, vagy későbbi alakításával számolni kell. Másrészt igen fontos, hogy az optimális növénytársításokat is figyelembe véve tervezzük meg az ültetési rendet, hogy a szomszédok és a fák szintje alatt élő növények is jól érezzék magukat, segítsék egymást.

A diófa alatt például köztudottan szinte semmi nem él meg, de a rendkívül egészséges, gyógyhatású homoktövis például kiválóan érzi magát.

Ha a rendszert jól terveztük meg, akkor a sokszínűség feleslegessé tesz bármilyen növényvédő szert, hiszen ha a biológiai védelmen át is jut valami, a fajták sokfélesége valószínűtlenné teszi, hogy tömegesen betegedjenek meg vagy kerüljenek támadás alá a növényeink.

Lelkes kezdőként megint tanultunk valamit: ha az erdő közepén élsz, és a kertedben gyakori vendég a nyúl, akkor egy pillanatra sem hagyhatod védtelenül a fáidat.

Mi tényleg nagyon szeretjük a kis szőrmókokat, de amikor az ültetést követő reggelen hat fácska is félbeharapva, lerágva várt minket, akkor komolyan dühbe jöttünk. Végül egy kis népi praktikával bevédtük a többieket, amíg az erre a célra szánt műanyag törzsvédők megérkeztek. Részünkről hatalmas előrelátásra vall, persze csak totális véletlen volt, hogy a csirketraktor egyik nyárközepi szálláshelyén felnőtt takarmánykukorica szárak még a földben voltak. Ezeket a vékony kis törzsek köré kötve remek átmeneti védelmet tudtunk nyújtani a facsemetéknek.

A meglévő fenyők alatt mézalmácska és áfonya terem majd.

A fejleményekről és a tapasztalatainkról be fogok számolni, és addig is bizakodom, hogy a fáink átvészelik a telet, és még véletlenül sem jelenik meg egy nagyobb testű állat a kertben, amely porcelánboltba szabadult elefántként pusztítana a fácskák körül.

Akit komolyabban érdekel a téma, a youtube-on rengeteg erődkertes videót találni, és a témának egyre bővülő irodalma is van. Arra kell csak figyelni, hogy ne essünk abba a hibába, hogy trópusi erdőkertekről szóló filmeket nézünk, mert akkor besszippant egy csodálatos univerzum, és fájó lesz a kijózanodás, amikor rájövünk, hogy ez sosem valósulhat meg a mérsékelt övben.

Egy életre szóló kerti kaland: a permakultúra

Novák Zsombor 2020 október 22.
greendexholisztikuskertnövénytársításokökológiai lábnyomösszhang a természettelpermakultúra

október felfedezettje kategóriában

Egy életre szóló kerti kaland: a permakultúra

Egyre többször halljuk a kifejezést, és valami halvány elképzelésünk bizonyára van róla, mire is kell gondolnunk, amikor azt halljuk, hogy permakultúra.

Ahogy életmódunk több másik eleme, úgy a mezőgazdaságunk sem fenntartható hosszútávon. Azok a nagyipari módszerek, melyek a 20. században megszülettek, elsősorban a vegyianyagokra és a műtrágyákra helyezik a hangsúlyt, illetve nagyon limitált a termelt fajok száma, mellyel a sérülékenység tovább fokozódik.

Ezzel szemben a permakultúra egyik fundamentuma a fenntarthatóság. A lehető legkevesebb külső erőforrás használatával, az energia és a tápanyagok felhalmozásával operál. Nálunk például idén a legelső dolog az volt, hogy komposztálót készítsünk (tápanyag), és hogy a tetőről eddig csak elfolyó csapadékvizet egy csatornával kis tavacskába gyűjtsük.

A másik megkerülhetetlen tényező a rendszerben való gondolkodás. Folytatva a példánkat, a tavacska az egyik tavaszi reggelre megtelt békapetével. A kertben nagy számban jelentek meg a békák, akik kiváló ragadozók és kártevőpusztítók. A békák pedig más ragadozókat vonzottak a közelbe, akik megint csak kiváló kártevőpusztítók voltak. Egyetlen erőforrás elraktározásával máris egy olyan láncolatot építettünk fel, mely komoly védővonalat jelentett a kertben.

Egyik békánk

A holisztikus szemléletmód a permakultúrában azt kívánja, hogy a természetben zajló ökológiai folyamatokat a lehető legteljesebb mértékben próbáljuk átemelni a gazdálkodásba. Ezekre az együttműködésekre és kölcsönhatásokra építve teszi lehetővé, hogy akár növényvédőszerek nélkül, jóval kisebb ökológiai lábnyommal érjünk el valós eredményeket a termelésben.

A permakultúra az 1970-es években született meg, alapgondolatát az ausztrál Bill Mollison, és tanítványa David Holmgren alakította ki. Az általuk életre hívott mozgalom hamar globálissá vált, és ma már a világ minden táján találunk permakultúrás kiskerteket, gazdaságokat, farmokat. A módszer hitelessége abban is áll, hogy néhány megoldása nem teljesen új: számos praktikája ismert, és bevett módszer volt a régi paraszti gazdálkodásban, noha ezen tudások jelentős része mára már feledésbe merült.

A sokféleség a permakultúra legfőbb ismertetője. Ez adja azt az erőt, mely a több szempontból is a klasszikus mezőgazdaság fölé emeli. A minél diverzebb, ezáltal komplexebb ökoszisztéma magas rezilienciával, tehát ellenállóképességgel rendelkezik. Könnyű belátni, hogy ha többféle terményben gondolkozunk, akkor egy-egy betegség, vagy más kártétemény jóval korlátozottabb hatást tud elérni, mint ha egyetlen faj, egyetlen fajtájával próbálkoznánk.

Amit mint kezdő permakultúrás kertésztanonc kiemelnék még, a szinergiák. A növénytársításokról nagyon sokan hallhattak már, hiszen ez is olyan tudás, amely generációról generációra megőrződött. Pont az ilyen megoldásokra gondolok, amikor azt mondom szinergiák: a paradicsom közé bazsalikomot vetek — nem csak a termés íze lesz jobb, egyből ott a megfelelő fűszer mellé, ráadásul kevésbé kell gazolni, hiszen a bazsalikom takarja a talajt, kevésbé engedve teret a gyomoknak.

Számtalan ilyen példa van még, az egyik kedvencem, amelyet idén sikerrel ki is próbáltunk, az amerikai indiánok által évszázadok óta használt „három nővér”. A földet egy kupacba felhalmozva, majd elegyengetve, a tetejébe kukoricát vetünk, ha az előbújt akkor mellé babot, a kupac köré pedig tököt. Előbbire, mint támasztékra felfut a bab, miközben a nitrogénmegkötő gyökérzete gazdagítja a talajt a másik kettőnek, a tök pedig nagy leveleivel árnyékot vetve elnyomja a gyomokat és nem hagyja kiszáradni a talajt.

A „három nővér” nálunk

A permakultúrás rendszereket mindig érdemes megtervezni a különféle növények, és állatok tulajdonságait figyelembe véve, és legalább ennyire körültekintően a környező tájat és a mikroklímát is beépítve az egyenletbe. Számtalan további megoldás létezik, melyeket akár a szerzőhöz hasonló, teljesen kezdő kertészek is elkezdhetnek alkalmazni.

Napjainkban egyre többen ismerkednek meg a permakultúrával, és sokak számára nem is csupán egy ökológiai tervezési mód, hanem erkölcsi, etikai iránytű is, mely a természettel való összhangra és a fogyasztás fenntartható mértékű visszafogására szólít. Nem is tehet másképp, hiszen pont abból a rendszerből merít ihletet és megoldásokat, mely az emberi tevékenység okán jelenleg súlyos válságban van.

Egy kezdő vidéki naplója – 1. rész

Novák Zsombor 2020 október 1.
greendexkertpermakultúravidéki gazdálkodászöldségekZselic

október felfedezettje kategóriában

Egy kezdő vidéki naplója – 1. rész

Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy ma lesz négy birkám, egy csapat tyúkom, és leszüreteltem már vagy 50 kg paradicsomot a saját növényeimről, valószínűleg nagyon kinevettem volna.  Még úgy is, hogy álmok szintjén volt valamiféle megalapozottsága az állításnak.

2020 úgy indult, hogy ez lesz az az év, amikor visszaáll az életem a normál kerékvágásba. 1-2 év utazgatás, önkénteskedés után volt már munkahelyem, ráadásul rögtön kettő, szép albérlet Budán, virágok az ablakban. Aztán jött a világjárvány, és egy kis zselici faluban, annak is egyetlen házában találtam magam a barátnőmmel.  A világjárvány alatt klasszikussá vált városból vidékre – sztorik közül ez csak egy lenne, ha nem határoztunk volna úgy, hogy mi bizony maradunk.

Elkezdtünk tervezgetni. Még télen beszereztünk egy könyvet a permakultúrás gazdálkodási módszerekről, amelyből sokat merítettünk. Kitaláltuk, hol legyen a veteményes, kialakítottuk az ágyásokat, aztán ahogy melegedett az idő, egyre több mag és palánta került a földbe, a növénytársítások figyelembevételével.

Aztán egy ponton feltűntek a nyulak. Nagyon megijedtünk, hogy kárba vész a munkánk. Gond nélkül jöttek-mentek a kerítés résein át. De úgy tűnt, mindig találtak valami falatot a kerten kívül is. Persze az is lehet, hogy ők is tudják, hogy újak vagyunk. Türelmi időszak. Valahogy így bánt velünk az egész kert, az állatok és az erdő.

Csirketraktor működés közben

Áprilisban már egy kis tavacskánk is volt a kert mellett, amibe hamar beköltözött az élet. Csirketraktort építettünk, jöttek a jércék. (A csirketraktor gyakorlatilag egy alj nélküli mobil ketrec, ha valahol már eleget kapirgáltak, egyszerűen arrébb toljuk.)

Az első zöldségleves, amit kizárólag saját termésből főztünk, óriási élmény volt. Ebéd közben a domboldalra frissen ültetett gyümölcsfa csemeték néztek vissza ránk. 

Termés (részlet)

Júliusban jöttek a juhok, és a fűnyírással kapcsolatos problémáink egyik pillanatról a másikra megoldódtak.

Az augusztus pedig már főleg a szüretről szólt. Újra rájöttünk, hogy a szupermarket legtöbbször vízizű, halványpiros valamilye igen távol áll attól az édes, zamatos gyümölcstől, ami a mi kertünkben terem.

Beköszöntött az ősz – az első őszünk. Legalább annyira tanácstalanok vagyunk, mint az első tavaszunk, és az első nyarunk kezdetén. De most már valamennyi tudásunk mégiscsak van. Vannak elképzeléseink a jövőről, de ahhoz, hogy tartósan gyökeret tudjunk ereszteni vidéken, meg kell teremtenünk a megélhetésünket. Ehhez természetesen egy kiskert nem elég.

Célul azt tűztük ki, hogy létrehozunk egy olyan permakultúrás farmot, vagy ahogy mi képzeljük, erdőkertet,  ahova élmény ellátogatni, ahol az emberek fel tudnak töltődni és inspirálódnak. A leendő cikksorozattal ezt az utat szeretném bemutatni.

search icon