A trash art, magyarul hulladékművészet a hulladékok művészi újrahasznosítása, amely során a művészek a hulladékokból műalkotásokat (pl. szobrokat, képeket, installációkat) hoznak létre. Ehhez a veszélyes hulladékokon kívül gyakorlatilag bármilyen hulladékot fel tudnak használni, hogy olyan műveket hozzanak létre, melyek erős érzéseket válthatnak ki a nézőkből.
A trash art fő célja, hogy átalakítsa a szemétről való gondolkodásunkat. Kezdetben célkeresztjében a fogyasztói társadalom és a hozzá köthető fogalmak álltak. Később lett igazán fontos a természetvédelmi, társadalmi szerepvállalás. Ma már arra is felhívja a figyelmünket, hogy a hulladékra ne felesleges dologként gondoljunk, hanem olyan anyagokat lássunk benne, amelyek értéket képviselnek. Ezáltal a trash art napjainkban a környezeti problémákra való érzékenyítés egyik elsődleges eszköze.
Kapcsolódó bejegyzések
Trash art – avagy a hulladék művészete
A szemét nem felesleges, csupán egy anyag, amit ha újrahasznosítunk, új értéket nyer. A trash art művészeti tartalommal tölti meg a hulladékot.
A trash artot, amelyhez a kezdetekben még nem tartozott komolyabb természetvédelmi, társadalmi szerepvállalás, Marcel Duchamp alapozta meg a Szökőkút című alkotásával, melyet 1917-ben New Yorkban állítottak ki, és valójában nem volt más, mint egy elfordított piszoár.
Az ezt követő évtizedekben többen kezdtek így alkotni, köztük a korszak nagy zsenije, Pablo Picasso is. Egy bicikli kormányát és nyergét használta fel 1942-es Bikafej című alkotásához. Később, az 1960-as években vált igazi mozgalommá a hulladékművészet, amely az 1990-es évektől a klímaváltozás és a környezetszennyezés okozta negatív hatások és a növekvő globális szeméthelyzet miatt egyre fontosabbá vált.
