Az emberek többségének az eukaliptuszról elsősorban Ausztrália és a koalák jutnak eszébe. Szerencsére a különleges mirtuszféle hazánk klímáját is kedveli, így itthon is megcsodálhatjuk ezt a kuriózumnak számító növényt. Cikkünkben az eukaliptusz történetét, ismertetőjegyeit, legismertebb fajtáit, a koalákhoz fűződő kapcsolatát és otthoni gondozásának praktikáit mutatjuk be.
Az eukaliptusz (Eucalyptus) a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjának legkiterjedtebb nemzetsége. Több mint 700 fajt számlál; ezek nagy részét Ausztráliából és Tasmaniából írták le. Túlnyomó többségük örökzöld, de vannak lombhullató fajok is. Ausztráliában az eukaliptusz az uralkodó fafaj. Ott hatalmas fákká terebélyesedik, míg itthon inkább csak bokorszerűen fejlődik. A déli földrész erdős területeinek mintegy 70%-át az eukaliptusz teszi ki, és a koalák fontos táplálékforrása.
A mirtusz
A mirtusz (Myrtus), régiesen irnye a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjának névadó nemzetsége. Száznál több fajt számlál, melyeknek többsége szubtrópusi éghajlaton található. Örökzöld fa vagy cserje. Levelei átellenesen állnak, piros vagy fehér virágai pedig magányosak, vagy 3–7 virágú álernyőbe csoportosulnak a levél tövében. A gyümölcse egy- vagy sokmagvú, gömbölyű bogyó, amelynek tetejét a kehely koronázza. Az egyes mirtuszfajok megjelenése igen változatos.
Életmódját tekintve melegkedvelő, igen rossz talajon is megél, jól tűri a szárazságot. A kiirtott keménylombú erdők helyén felnövő macchia egyik fő alkotója. Mérsékelten fagytűrő. Vegetatívan, a virágzó ágak végéről szedett dugvánnyal jól szaporítható.
A mirtusz a görög és a római mitológiában Aphrodité, illetve Vénusz szent fája, a szenvedélyes szerelem, a hűség és a termékenység jelképe volt. Így lett az esküvőkön a menyasszonyi koszorúk és kitűzők dísze. Az egyiptomi nők is virágzó mirtuszágakat tűztek a hajukba és a ruhájukra. Az arabok szerint a mirtusz mennyei illata arra utal, hogy a Paradicsomból származik. A középkorban a Közép-Keleten a béke jelképének számított.
A mirtusz fajai:
- a mediterráneumban legismertebb faja a közönséges mirtusz;
- Argentínából származik a törpe mirtusz;
- a valódi mirtusz Peruban;
- míg a chilei mirtusz névadó helyszínén, Chilében honos.
A legtöbb mirtuszfaj bogyóit fogyasztják, illetve szeszt is főznek belőlük. A mirtuszlikőrnek piros és fehér változata is ismert. Valamennyi faj sok illóolajat tartalmaz; nemcsak a virágok és a termés, hanem a levelek is, ezért már az ókorban ismert gyógynövény volt. Napjainkban főleg az aromaterápiában használják, de egyúttal parfümök alapanyaga is: a mirtuszolajat vízgőzzel desztillálják a növény leveleiből.
Az eukaliptuszlevél
Az eukaliptusz hamvaskék vagy hamvaszöld levelei a fiatal hajtásokon levélnyél nélküliek, szárölelők. Az idősebb levelek lándzsásak, illetve sarlósan keskenyek, hosszuk pedig elérheti a 35–40 centimétert is. Megdörzsölve vagy szétmorzsolva jellegzetes illatot árasztanak.
Bimbóit csésze és párta helyett rügysapka borítja. Amikor eljön a virágnyílás ideje, a fedőlap lehullik, és dús nyalábban előbukkan a porzók színpompás tömege. Erre azért van szükség, mert a legtöbb fajt madarak porozzák be, márpedig a madarak szaglása gyenge. Épp ezért az eukaliptusz virágainak szinte alig van szaga, a madarakat a látvány vonzza.
Egyes fajait más állatok porozzák be, mint például az oposszumok. A magányosan álló virágok korong alakúak; a legtöbb fajé fehér vagy sárga, de némely fajé (például az Eucalyptus caesia virága) vörös. Az apró magokat a fordított harang alakú, 2–3 centiméteres toktermések kiszáradása után a szél szórja szét.
Az eukaliptusz fajtái
Az eukaliptuszfa évente akár 50 centimétert is növekszik. A leveleit viszont csak 10 eukaliptuszfaj hullatja el, a többi 500–600 faj örökzöld.
A legkülönlegesebb fajták:
Az óriás eukaliptusz (Eucalyptus regnans) a világ egyik legnagyobb lombhullató fája. Egy 400 éves tasmaniai példány 99 méteres magasságot és 13 méteres törzskörméretet ért el. Ezzel a „centurio”-nak elkeresztelt fa a világ második legnagyobb lombhullató fájának számít.
A viszonylag hidegtűrő tasmaniai havasi eukaliptusz (Eucalyptus gunnii) hazánkban is megtalálható a kertekben és a parkokban, ahol díszcserjének ültetik.
A többi eukaliptuszfajtól eltérően a citromillatú eukaliptusz (Eucalyptus citriodora) illóolajának illata nem a köhögéscsillapító cukorkákra emlékeztet, hanem a citromra. A citromillatú eukaliptusz szobanövényként is nevelhető, de így gyakrabban kell metszeni.
Különösen színpompás az Eucalyptus ficifolia, amelynek bíbor színű virágai augusztus végén nyílnak.
Szintén igen feltűnő a szivárvány eukaliptusz (Eucalyptus deglupta), amely azonban csak fűtött, magas páratartalmú helyiségekben él meg. Nevét a szivárvány színeiben pompázó törzséről kapta, amely szemet gyönyörködtető látványt nyújt, például egy télikertben.
Koalák reggelije, ebédje, vacsorája
Az eukaliptuszlevél a fő tápláléka az Ausztráliában honos koalának. Csak ők képesek megemészteni a levélben lévő rostokat. A koala nemcsak éhségét, hanem szomjúságát is csillapítja az eukaliptusz levelével, mivel soha nem iszik vizet vagy folyadékot. Innen kapta a nevét is: a „koala” a bennszülöttek nyelvén „vizet nem ivó”-t jelent.
Ezek a különleges anyagcseréjű állatok nagy mennyiségű gallyat képesek elfogyasztani, mégpedig annyit, amennyi minden más élőlény számára már mérgező lenne. Más állatoktól eltérően ugyanis a koalák képesek lebontani az ezekben lévő illóolajokat. Ezenkívül képesek kiszagolni, hogy melyik levél tartalmaz több, és melyik kevesebb eukaliptuszolajat.
Az eukaliptusz olaja több problémára is gyógyír lehet!
Az eukaliptuszolaj népszerű gyógyászati cikk. Antibakteriális, antivirális, antifungális (elsősorban a légzőszervi, húgyúti és bőrfertőzéseket okozó kórokozókkal szemben), asztma, megfázás, láz, torokfájás, cukorbetegség, gyulladás és reuma kezelésére használatos, továbbá kiváló izomlazító, valamint méregtelenítő hatásáról is ismert.
Az eukaliptuszolaj
Az eukaliptuszolaj az eukaliptusz növényből kivont illóolaj. Színtelen vagy halványsárga színű, kámforra emlékeztető szagú, kesernyés ízű folyadék. Sűrűsége 0,907–0,927 g/cm³. Az eukaliptuszolajat számos termék összetevőjeként használják megfázás csökkentésére, továbbá ízületi fájdalmak enyhítésére szolgáló kenőcsökben is megtalálható. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Eucalypti aetheroleum néven hivatalos.
Az eukaliptusz-illóolaj 60–80% cineol (eukaliptol), továbbá kisebb mennyiségben kamfén, cimén, para-cimen, geraniol, globulol, limonén, fellandrén, pinén és piperiton, transz-pinokarveol. Gyógyászati szempontból elsősorban az 1,8-cineol-tartalom a legfontosabb, amelyből az illóolaj 60–85%-ot tartalmaz, a fajtától függően.
Az eukaliptusz-illóolaj
A hagyományos orvoslásban sebkezelésre és sérült bőrfelületek ápolására használják. A modern terápiás alkalmazások közül első helyen a légzőszervi betegségek említhetők meg, inhalálószerként orrcseppben, orrkenőcsökben és mellkaskenőcsökben alkalmazva enyhíti a légúti panaszokat. Az eukaliptusz illóolaja és annak fő alkotórésze, az eukaliptol a bőrön keresztül is gyorsan felszívódik, ezért önmagában és kenőcsökben is hatásos, de vigyázni kell, hogy az illóolaj ne kerüljön szembe!
A légúti fertőzések kezelésének és terjedésének megakadályozása mellett különböző kenőcsökben, bedörzsöléssel alkalmazott szerekben, masszázs- és fürdőolajokban mozgásszervi betegségek és sportsérülések (izomfájdalmak, zúzódás, rándulás stb.) kezelésére külsőleg alkalmazható (pl. lóbalzsamban is). Gyakran dörzsölik az illóolajat közvetlenül a mellkas és a hát bőrébe légzési nehézségek esetén. Hordozóolajban elkeverve kiváló a láb-, a kéz- és a körömgombásodás felszámolására.
Kapcsolódó bejegyzések
Rózsaillóolaj mint növényvédő szer
Egy növényvédő szerektől mentes világban a rózsa lehet a leghatásosabb eszköz?
Az eukaliptusz illóolaját felhasználják még számtalan kozmetikai termékben: szájvíz, fogkrém, korpásodás elleni samponok, lábápoló szerek, testápolók, borotválkozószerek, zsíros bőrre ajánlott arcápoló pakolások, öregedő bőr regenerálására ajánlott arcápolók alkotóeleme. Kozmetikai termékekben javasolt koncentrációja 0,1–1%.
Az eukaliptusz olaját a gyógyszergyártásban, továbbá aromalámpákban légúttisztító hatású olajként, ezenkívül depresszió, köhögés, migrén, megfázás, reuma elleni készítmények, rovarriasztó szerek és szaunaolajok alkotórészeként, de még az édességiparban is felhasználják gyógycukorkákhoz.
Fontos tudni!
Az emésztőszervrendszer gyulladásos betegségei estén nem szabad belsőleg használni, illetve epehólyag-gyulladásnál és májbetegség esetén sem javallott. Hígítatlanul belsőleg nem alkalmazható, mivel toxikus, már 4–5 ml elfogyasztása is végzetes lehet felnőtteknél. A mérgezés tünetei: émelygés, gyomorégés, hányás, hasmenés, légzési nehézség, majd légzésbénulás.
Csecsemőknél és kisgyermekeknél (5 éves korig), különösen az arcon és az orr környékén nem szabad alkalmazni, mert szintén kiválthat légzési nehézséget. Mivel nem állnak rendelkezésre adatok a biztonságos használatra vonatkozóan, várandósság és szoptatás idején inkább kerülendők maga az olaj és az olajat tartalmazó készítmények is. Nem allergén, de gyengítheti más gyógyszerek hatását.
A vietnámi balzsam
A vietnámi balzsamot, más néven a Cao Sao Vang-ot Vietnámban gyártják, ősi kínai recept alapján készül. Fő összetevői: a kámfor, a mentol, a szegfűszeg és az eukaliptuszolaj. Enyhíti az izomfájdalmakat, az ízületi gyulladásokat, a fejfájást és a megfázás tüneteit. Gyakran használják légúti megbetegedések, köhögés és torokfájás esetén is. Használata során a balzsamot vékony rétegben fel kell vinni az érintett területre, nem szabad nyílt seben vagy sérülésen alkalmazni. A vietnámi balzsam fehér színű, illata pedig kellemes és nyugtató, mentolos. Fontos kiemelni viszont, hogy a vietnámi balzsam nem gyógyítja a betegségeket, csak enyhíti a tüneteket. Súlyos állapot esetén orvoshoz kell fordulni!
Kapcsolódó bejegyzések
A borsmentatea 10 csodás hatása egészségünkre
Néha elég, ha csak veszünk egy mély levegőt: a borsmentaolaj illatának belélegzése felfrissíti az elmét. A borsmentatea hatásai pedig tudományosan igazoltak.
Az eukaliptusz gondozása
Ausztráliában és Indonéziában rengeteg napfény éri az eukaliptuszfákat. Aki a saját kertjébe szeretne eukaliptuszt ültetni, olyan napos helyszínt válasszon számára, amely ideális esetben szélvédett is. Az eukaliptusz a laza, vízáteresztő talajt kedveli, amely legyen homokos-agyagos, friss vagy nedves, inkább savanyú, valamint tápanyagban gazdag. A meszes talajt és a kemény vizet igen rosszul tűri.
Minden eukaliptuszfaj magról szaporítható. A siker érdekében minőségi vetőmagot használjunk! A magok körülbelül 20 °C-on csíráznak. Emellett az eukaliptusz dugványozással is szaporítható. Ez a módszer azonban nem mindig jár sikerrel, mivel a vesszőkön csak nagyon lassan fejlődnek ki a gyökerek.
Kapcsolódó bejegyzések
Őshonos cserjéket ültetnél a kertedbe? Legyen köztük rovarcsalogató fagyal!
A cserjék és a fák között is találunk igazi rovarmágneseket, ilyen a közönséges fagyal.
Az eukaliptusz cserépben is megnő, amelyet ősszel fagymentes helyre kell vinni. A részben télálló fajok akár kint is hagyhatók a szabadban, ha enyhe a tél. Ezeket legjobb kiültetni a földbe, amire a nyár kezdete a legalkalmasabb időszak. A nagyobb bokrokat és fákat karóval vagy futtatóráccsal támasszuk meg!
Akár dézsában, akár kiültetve neveljük az eukaliptuszt, a növekedési szakaszban rendszeres locsolásra van szüksége, tehát tavasztól őszig. A mészre érzékeny növényeket érdemes esővízzel locsolni. A dézsába ültetett növényt tavasszal és nyáron hetente tápoldatozni kell. A kertbe kiültetett eukaliptuszfát mindaddig nem kell trágyázni, amíg a talaj elegendő tápanyagot biztosít számára. A növekedés elősegítése érdekében ez azonban néha célszerű lehet.
Ha a növény gyökerei már teljesen átszőtték a dézsában lévő földet, akkor csak egy kicsivel nagyobb edénybe ültessük át az eukaliptuszfát, így elkerülhetjük, hogy hirtelen megnyúljon. Az eukaliptusz ültetését a téli nyugalmi időszak után, tavasszal érdemes végezni. Ennek során óvatosan járjunk el, ne sértsük meg a kényes gyökereket!
A fagyot csak néhány eukaliptuszfaj viseli el. Ilyen például a tasmaniai havasi eukaliptusz, amely különösen alkalmas arra, hogy az északi féltekén neveljék. A részben télálló faj akár a –15 °C-os, rövid ideig akár a –20 °C-os hőmérsékletet is elviseli. Ennek ellenére gondoskodjunk megfelelő téli védelemről! A talaj menti fagy ellen szórjunk mulcsot vagy rőzsét a tövéhez! A törzset tekerjük körbe kókuszrosttal, nádszövettel vagy zsákvászonnal!
A dézsában nevelt, fagyra érzékeny fajokat vigyük világos, fűtetlen helyre télire! Az optimális hőmérséklet 5 °C és 10 °C között van. Ha az örökzöld fát túl sötét helyen vagy túl szárazon tartjuk, akkor általában lehullatja a leveleit. Emiatt az átteleltetéshez egy hűvös télikert vagy egy fagymentes üvegház az ideális. Tavasszal vigyük vissza a növényeket a teraszra vagy az erkélyre.
Tipp: Egy gurulós virágtartó megkönnyíti a mozgatást.
Kapcsolódó bejegyzések
Üvegház a föld alatt: építsünk walipinit!
Walipini, a földbe süllyesztett üvegház, amely eredetileg Bolíviából származik, és egyesíti a passzív napenergiát a talaj hőtartó képességével.
Az eukaliptusz metszése
A kertbe kiültetett eukaliptuszt általában nem kell metszeni. A dézsás növényeket azonban rendszeresen vissza kell vágni, hogy ne nőjenek túlságosan magasra. A hosszú hajtásokat metszőollóval vagy ágvágó ollóval vághatjuk vissza.
Tipp: Ha a fa lehullatja a leveleket, az vízhiányra utal. Egy erőteljesebb visszavágást követően a növény általában újra kihajt. Ügyeljünk arra, hogy földje mindig friss és kissé nedves legyen, és ne pangjon a víz a növény alatt!
Betegségek és kártevők
Az eukaliptuszok ellenálló fajnak számítanak, mivel a bennük lévő illóolajok elriasztják a legtöbb kártevőt. A fán időről időre levéltetvek vagy viaszos pajzstetvek jelenhetnek meg. A dézsás növényeknél szürkepenész is előfordulhat, ha átteleltetés közben nem megfelelőek a körülmények.
Az eukaliptusz tökéletes választás azok számára, akik egy kicsit különlegesebb, egzotikus hangulatot szeretnének varázsolni kertjükbe.
Fotók: Canva
